2012. október 29., hétfő

Emberközelben – az Exposia Alkotócsoport fotókiállítása Gyöngyösön

Emberközelben címmel 2012. november 5-én, hétfőn 18 órakor Molnár István Géza (Eger) és Szabó Béla (Győr) fotóművészek nyitják meg az Exposia Alkotócsoport fotókiállítását a gyöngyösi Mátra Művelődési Központban (Barátok tere 3.). Közreműködnek Kalocsai Mária – ének és Nagy Tibor (Wyrág) – kobza. A 2009 májusában (Székelyudvarhely - Erdély) indult csoportosulás a székelyföldi fotográfus palettán az egyetlen olyan társulás, amely az említett régión kívül magyarországi alkotókat is fölsorakoztat. Legutóbb 2011. május 24-én, a székelyudvarhelyi Sportcsarnokban szervezett Tavaszi expón jelentkeztek, Emberközelben című tárlatukkal, amelyen 25 alkotó vett részt munkáival, határon innen és túlról. A tárlaton olyan fényképészek is szerepeltek, akik nem tagjai az Exposiának, mint meghívottak vettek részt. A korábban már több alkalommal és több témával bemutatkozó alkotócsoport mostani anyaga is az Emberközelben címet viseli, azzal a különbséggel, hogy a jelenlegi tagok közül kilenc fotós munkája látható, tekinthető meg ezen, nevezetesen: Antal Levente (Sepsiszentgyörgy), Balázs Ödön (Székelyudvarhely), Fekete Réka (Székelyudvarhely), Kerekes István (Kazincbarcika), Kozma Erzsébet (Zetelaka), Kuthi Lázár (Felsőboldogfalva), Tiszavölgyi Zsolt (Füzesabony), Tóth Zsuzsanna (Hatvan) és Vass Lehel (Székelyudvarhely). Ennek a kiállításnak a képeit, bár több alkotó felvételeiről van szó, a cím jellemzi a legjobban: Emberközelben. Mindegyik képkocka főszereplője az ember, mégis helyzetkép, portré, szociofotó, vagyis több műfaj sajátos lehetőségei által látjuk őket. A fényképészek terepe többnyire Udvarhelyszék (Hargita megye), életmódjában változatos vidék, a hagyományos mesterségektől a legújabb technikai újításokig mindent egy-egy településen szinte egymás mellett láthatunk. Így van ez az ember esetében is: munkáját végző kovács, fonó és szövő asszony, juhászok, elpepecselő idős férfi, meg sok portré: koszos kisfiú, prófétaszerű öreg arcok, vidáman emlékezők, a pihenés, az öröm vagy éppen az ima pillanataiban. Az egyes embert is látjuk, a kis sarkakban egy-egy gyereket, magányos felnőtteket, gyászolókat és jóízűen elbeszélgetőket. Komor öregeket és derűs gyermekeket, illetve vidám öregeket és durcás, sértődött kisgyereket. A munka és pihenés, megszusszanás perceit épp annyira fontosnak tartották megörökíteni, mint a kamerának ritkán kínálkozó különleges alkalmakat: a fintorgó gyereket, a merengő vagy gyászoló felnőttet. Emiatt az arc sosem semleges. Láttatja, vagy éppen elfedni próbálja az érzelmeket, hangulatokat. Ott rezeg körülötte a boldogság, az izgalom, vagy éppen a méla csönd, az emlékezés szomorkássága dermeszti meg a levegőt. A kamera közel férkőzött az archoz, mi, nézők pedig közelebb kerülünk egy-egy helyzethez, sorshoz. Ez bevallott célja a kiállítóknak: a mindig más ember, a szinte percről percre változó arc és a hozzá tartozó sorsok láttatása.

Forrás: Exposia

2012. szeptember 16., vasárnap

Csendélet

  • Az "I. Székelyföldi fotó biennálé" pályázat zsűrije AAFR kékszalag különdíjban részesítette ezt a fotómat. Köszönet érte!

2012. augusztus 25., szombat

Retyezát - IV. nap

Túranapló - Emlékképek
 
Tekintettel arra, hogy elég lassan tudunk haladni a szandálbüntetés és a fáradtság miatt úgy döntöttünk a tegnapi túra alatt, hogy ma hazamegyünk. Erre a napra a tavak útját terveztük eredetileg. Sajnos ez hosszban kicsit nagyobb táv és továbbra is több kőtengeren kellett volna átkelnünk.      
Reggel hamarabb ébredtünk. Reggeli után csomagolni kezdtünk. Hosszú lesz a mai séta a zsákokkal. Kicsit elkeseredtünk mikor kiderült, hogy alig észrevehető az elfogyott kaja súlya. Majdnem ugyanannyit húznak a zsákok, mint jövet és le kell vinni. Elindultunk a Bukura-nyereg felé. Szomorúan pillantottam vissza a Bukura-tóra míg lassan felértünk a nyeregbe és tovább ereszkedtünk Carnic-re. Késő délutánra értünk az autókhoz. Itt töltöttünk egy éjszakát a hosszú autókázás (400km körül) előtt majd következő nap délelőtt indultunk haza egy kis kitérővel Szármiszegetuza fele.
    Szerencsésen érkeztünk haza este.
Összességében nézve remekül éreztük magunkat, jó emberek társaságában szép helyeken jártunk és az idő is kitartott végig. Kicsit sajnálom, hogy nem cipeltem fel a fotós felszerelésem annak ellenére, hogy elég súlyos, de csak lesz következő alkalom… Most ahogy újra átnéztem az itt készült fotóimat és más fotókat is a térségről, ki merem jelenteni, hogy szinte lehetetlen vissza adni fényképen azt a tájat, azokat az arányokat, színeket, illatokat, érzéseket, amiket az ember itt átél.
Remélem, nem kell még 14 évet várnom, hogy újra eljussak Retyezátba. Szívem szerint most indulnék …



Vége.

2012. augusztus 21., kedd

Retyezát - III. nap

Túranapló - Emlékképek

Viorika-tó
Szélcsend! Hajnalban sikerült elaludnom 3-4 órára. Most sem keltünk korán. 8 óra lehetett mikor kimásztam a sátorból. Mackó már túl volt a reggeli mosdáson és odakészítette a kávévizet is. Béciék is ébredeztek. Látszott rajtuk az előző napok fáradtsága. Reggeli közben a Retyezát-csúcs megmászását tűztük ki a mai túra célpontjává. Gabika most is szendvicseket rakott össze. Útnak indultunk a Kapu-tó felé. Ez a hegység legmagasabban fekvő tengerszeme (2210m). Elég sokat időztünk itt a fotózással. Utunkat a kapu északi végébe felszerpentinező ösvényen folytattuk majd a gerincre érve elértük a szigorúan védett Gemenele-rezervátum határvonalát. Kis kitérőt tettünk a Bukura-kapu fele és felkapaszkodtunk egy kilátóhelyre. Innen rálátni a Kapu-toronyra, a Zsudele-csúcsra, a Szlevej-gerincre valamint kelet felé a Bukura-katlan szépséges tengerszemeiben és a Pelága-csúcs látványában gyönyörködhettünk. Közvetlen rálátásunk volt a Függő, a Florika, a Viorika, az Anna és a Lia tavakra. Ismét iwiw-es képekkel gazdagítottuk fotós anyagunkat de lehet, hogy néhány arckönyvbe illő fotó is készült :) esetleg tájkép szerűség is…

Kapu-tó

    Tovább északi irányba a Bukura-csúcs köves gerincén, majd a meredek hegyoldalban végig emelkedve haladtunk. Az ösvény majdnem egészen felvisz a csúcsra, ahova azonban csak egy rövid kitérővel mehettünk volna fel.  Tekintettel a Kapu-tó környékén elvesztegetett időre és arra, hogy elégé nehézkésen haladtunk, ezt a kitérőt most kihagytuk. Legalább lesz miért még visszatérni ide… Továbbra is a Bukura oldalában vezetett az út de most már folyamatosan ereszkedtünk a Téli-nyeregbe(2297m). Itt bevártuk Beciéket. Nehézkésen jövögettek a sziklás terepen egyrészt a szandál miatt, másrészt a fáradtság miatt. Nehezebb szakasz következett. Pár méternyi szikla peremen kellett áttornásznunk magunkat. Béci előző nap tériszonyra panaszkodott a Pelága-csúcson, kicsit aggódtunk, de időközben hozzászokott a magassághoz. Határozottan sétált át a párkányon.

Kapu-tó

    Túljutva a nehezebb szakaszon a gerinc itt kényelmesebbé vált és megálltunk egy rövid kajaszünetre. Ebéd után gyorsabb tempóban haladtunk tovább a Retyezát-nyeregig(2251m) nagyjából szintben gyalogolva, majd komoly kőtengeren kapaszkodtunk fel a 2482m magas Retyezát-csúcsra. Későre járt az idő, nem volt időnk sokat maradni. Szerencsénkre szélcsend volt, kellemes idő. Elkészítettük a kötelező iwiw-es fotókat és indultunk vissza ott ahol jöttünk.
    Szürkületre értünk a táborba.
    Nem fújt a szél!
Vacsora után rövidre fogtuk a társalgást, elég hamar elszenderedtünk.

Folytatása következik.

További fotók: